David Mitchell-t íróként folytonosan a sorsszerűség, a karma törvénye foglalkoztatja, az események ok-okozati láncolata, az ismétlődés titokzatos jelensége, a spiritualitás jelenléte a hétköznapokban és a az emberi lét nagy dramaturgiai pillanataiban. Ennek a szerzői érdeklődésnek az egyik legizgalmasabb irodalmi manifesztuma a Szellemírók című regény, amelyben saját összetéveszthetetlen stílusjegyeivel, írói eszköztárával dolgozik: a regényben több, elsőre látszólag egymással semmilyen összefüggésben nem levő történetszálak, sorsok érnek lassan össze és szövődnek egységes művé, látványosan demonstrálva a végzet, a láthatatlanban levő sorsszervező erők létét. Mitchell mintha külön-külön elbeszéléseket indítana útjának hőseivel: a vallási fanatikus okinavai terroristával, a finomlelkű, művelt tokiói lemezbolti eladófiúval, a CIA elől kétségbeesetten írországi apró szülőfalujába menekülő atomfizikusnővel, a cselédje által elcsábított, megzavarodott hongkongi angol bankárral, a rablási akcióba keveredett orosz teremőr lánnyal, az éjszakai műsorokban bölcselkedő amerikai rádióssal, a szívósan robotoló kínai teaárus öregasszonnyal - és a vándorlélekkel, aki mindegyikükbe mintegy szerepbe bebújik, egyszerre kívülálló és szereplő, mesélő és elszenvedője az eseményeknek, testetlen és időtlen tanúja a sorsnak. A történet előre haladtával egyre nyilvánvalóbbá válnak a különös áthallások, összefüggések, hogy a végén az olvasó rácsodálkozhasson a teljes kompozícióra... Az elképesztő dramaturgiai érzékkel, remek jellemábrázolással, elegáns írói nyelvezettel megírt történet azon minőségi könyvek közé tartozik, amelyeket érdemes szélesebb körben is ajánlani. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"