Gecser Erzsébet évtizedeken át tanította a táborfalvai ifjúságot, majd nyugalomba vonulása után mással kezdett foglalkozni: hivatása az írás lett. Ennek eredményként már csaknem húsz kötete látott napvilágot, olykor lírában, máskor kisprózában fejezve ki gondolatait, hol gyerekeknek, hol felnőtteknek dedikálva műveit. Ez alkalommal egy versgyűjteménnyel jelentkezik, amely szubjektív világa költői összegzésének tekinthető. Költeményeibe beleszőtte emlékeit, gondolatait az élet nagy dolgairól, legfőképp a szerelemről és a szeretetről, de a múló időről, a hit erejéről, és a sorstendenciák váltakozásáról, de az ember küldetéséről is: "Ide a Földre kerültünk. / Szolgálatot teljesítünk. / Panaszkodós zokszó nélkül. / A munkától kezünk kékül. Komolyan, keményen, / beosztón, szerényen / életünket végigéljük." (Szolgálat). Gyakran ihletik meg természeti képek is, amelyeket rendre filozofikus mondanivalóval árnyal: "A pillangó virágról / virágra száll. / Ha látom, a lelkem / nyugtot talál. /" (Májusi köszöntő) A kötet az amatőr költők munkássága iránt érdeklődők figyelmére számíthat. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"