A szela a bibliai Zsoltárok Könyvének fontos szava, amely 71 versben van jelen. Legtöbbször záró szóként keretezi a zsoltárokat. Jelentése sokirányú és gazdag. Jelent mély csendet, elcsendesedést, elmélyedést, megerősítést, áldást és „úgy legyen!” fohászt is. Vadász János e különleges csendet szólaltatja meg, zengeti fel, emeli verssé. Innen erednek mondandói, üzenetei, fohászai, imái lírai tudósításaiban, új zsoltáraiban. Az emberi lét sokszínű valóságát és saját életének mély, minden érző-gondolkodó lélekhez szóló élményeit mutatja fel, adja tovább, teszi tanítássá kötetében a költő. Három részre tagolt, válogatott és új verseket tartalmazó művében Vadász János megidézi, s máig élő gondolataikban, vendégsoraikban, jellegzetes szavaikban jeleníti meg a világ- és a magyar irodalomból a költővel lélek-rokon elődöket: Szapphótól Rilkéig, Balassitól, Rimaytól Pilinszky Jánosig. Verseiben párbeszédet folytat, olykor vitatkozik is velük. Szeretett, tisztelt kortársait, barátait Szerdahelyi Istvántól Ferenczi Fischer Lászlóig, Konczek Józseftől, Birtalan Ferenctől Gyimesi Lászlóig maradandó versekkel köszönti. Társadalomkritikus, gondolatgazdag, érzelmekkel, indulatokkal teljes lírájában Vadász János mindig az elnyomott, kiszolgáltatott emberek mellett áll. A kötet tiszta képvilágot láttat, a ritmikák és versformák árnyaltságát, a magyar nyelv különleges szépségét. Kiemelkedő jelentőségű értéke a kötetnek az ÉGI-FÖLDI ZSOLTÁR szonett­koszorú, amit külön is a Tisztelt Olvasó figyelmébe ajánlok. Koffán Károly De profundis (1940) című metszetsorozata szervesen illeszkedik a könyv mondandójához, gondolat-világához – tovább mélyíti, gazdagítja azt. Kántás Balázs