Két meghatározó kulturális közgyűjtemény: a Székely Nemzeti Múzeum és a Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára tükrében mutatja be Dani Erzsébet kötete a székelyföldi intézményi sorsot. A bevezető után az első rész a Székely Nemzeti Múzeum történetével foglalkozik: kiemeli az intézmény kezdeteit, meghatározó alakjait, az új múzeumépület 1912-es elkészültét, az első világháború időszakát, majd azt követően a Székely Nemzeti Levéltár ügyét, a könyvtár gyarapodását. A szerző részletesen ír az 1918-as impériumváltás hatásairól és következményeiről, Herepei János igazgatóságáról (1937-44), és az őt követő időszakról. Megismerhetjük az 1946-47-es romániai magyar közgyűjteményi törvénytervezetet, Székely Zoltán múzeumigazgatói korszakát, amely 1947-től egészen 1990-ig tartott (az intézmény neve 1951-68 között Sepsiszentgyörgyi Tartományi Múzeum, 1968-89 között Kovászna Megyei Múzeum volt). A főfejezet végén az 1990-es változásokról olvashatunk, valamint a közgyűjtemény mai állapotát ismerhetjük meg. A második rész a Székelyudvarhelyi Református Kollégium rövid történetével indít, majd ezt követően olvashatunk annak könyvtára (a mai Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára elődje) történetéről az első világháborúig, kiemelt hangsúllyal kezelve a gyűjtemény elhelyezésének viszontagságait. Itt is szó esik a hatalomváltás következményeiről, az azt követő évtizedekről, az 1948-as államosításról, valamint az intézmény mai helyzetéről, állapotáról. Az összegzésben a szerző a jövő lehetséges perspektíváiról is ír. A kötet bibliográfiával zárul, a mellékletben pedig a két intézmény állományával kapcsolatos táblázatok, valamint fekete-fehér fotómelléklet kapott helyet. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"