Balogh Judit legújabb kötete azokat a székely nemesi családokat mutatja be, amelyek Apafi Mihály erdélyi fejedelem uralma idején vezető tisztségekkel bírtak. E társadalomtörténeti munka több mint egy évtized kutatási eredményeit összegzi. A kötetben vizsgált családok nemcsak Székelyföld legfontosabb tisztségeit szerezték meg, hanem az országos elitbe is sikeresen beilleszkedtek. Tagjaik közül többen éveken, sőt évtizedeken át alakították Erdély bel- és külpolitikáját. A korábban elsősorban katonai szerepekben jeleskedő székely nemesek a 17. század második felében a felemelkedés új lehetőségeit ragadták meg: diplomáciai szolgálatot vállaltak, bekapcsolódtak az országos politikába, és részt vállaltak a gazdaság működtetésében, a pénzügyigazgatásban. Hatalmukat és befolyásukat egyszerre több módon növelték. Ennek érdekében házassági szokásaik is stratégiává alakultak. Míg a kora újkorban a székely nemesség tagjai többnyire saját köreikből választottak házastársat, az 1660-as és 1670-es évektől kezdve egyre gyakrabban házasodtak az országos elit családjaival, a rokoni kapcsolatokban is felismerve a karrierépítés lehetőségét. A szerző részletesen feltárja a vizsgált családok felekezeti szerepvállalását és annak motivációit, amely különös jelentőséggel bírt a többfelekezetű erdélyi társadalomban. A 17. század református fejedelmei tudatosan támogatták, hogy egy meghatározó református nemesség alakuljon ki, tehát a református hitrevaló áttérés a társadalmi előrejutást is segítette. Így történt ez a katolikus hitről reformátusra áttérő Béldi család esetében is. Más katolikus főnemesi családok pedig – köztük a Mikesek, az Aporok és a Petkyek – vallásukat megőrizve az erdélyi katolikus közösség fontos támogatóivá váltak. A kötetben bemutatott családtörténetekből elénk tárul az Apafi-kori székely nemesség politikai felemelkedésének, társadalmi beilleszkedésének és felekezeti útkeresésének összetett története.