Jelen kötetben a Hunnia 1835-ben javított, lezárt kéziratának kritikai kiadása olvasható. Az alapszöveget Széchenyi István előző évben fogalmazta meg, negyedik al-dunai utazása idején. A Stadium folytatásának szánt műben Széchenyi amellett érvel, hogy a latin helyett a magyar legyen a hivatalos nyelv, s a kérdés egy törvényhozási aktussal legyen végre elrendezve. A kéziratot Széchenyi és titkára, Tasner Antal 1835-ben kiadásra előkészítette, de a szerző akkor lemondott a mű megjelentetéséről. Csak 1857 őszétől, új, döblingi élethelyzetében fordult ismét a figyelme erre a műre. Bár 1858-ban a rendőrhatóság eltiltotta, 1860 tavaszán sikerült engedélyeztetni a megjelenését. A Hunnia azóta ebben a töredékes formában ismert, s már csak ez is – a másolás során lemaradt utolsó 13 oldal és a politikailag erős érvelések 1857–1858-as törlése – indokolttá teszi az eredeti kéziratra épülő kiadást. A kötet a kézirat betűhív, kritikai közlése és jegyzetelése mellett közli Széchenyi és munkatársai levelezését is a két kiadási kísérlet idején. A történettudomány ugyan már felismerte ennek a műnek a jelentőségét, de ez a kiadás új dimenziókat nyithat a Hunnia-értelmezésekben, valamint Széchenyi érvelésének és fogalmainak feltárásában.