Szavak csendjén

Az Irodalmi építőkövek című sorozat részeként jelenik meg Szigeti Magdolna Mária verseskötete, amelyet egy prózai visszaemlékezés nyit meg: az idilli hegykői gyermekkorról, szeretett szüleiről - külön megemlékezve halálukról, és magáról Hegykőről, az ottani szívmelengető tájról, faluról. Ezt követik a hagyományos stílusú, rímes versszakokba szedett, sokszor ritmikájukban dalt idéző költemények: "Éltessen az Isten Téged, / kedves Gyurkó Bátya! / Ki hegykői rokonait / néhanapján látja. // Szíve mégis visszahúzza / a szép szülőföldre, / ahol a rét és a mező / most változott zöldre." (Gyula-napra). Az ilyesfajta jókedvű, ízes köszöntőkön, számára kedves személyekre emlékező, előttük tisztelgő sorokon kívül sok olyan verset vetett papírra Szigeti Mária Magdolna, amelyben a természetgyógyászat erejét, illetve természet szépségeit méltatja (Aranyló ősz; Napsugár, víztükör; Felhőjáték; Őszi Balaton; Madárcsicsergés), de még több, amelyben mély hitéről tesz tanúbizonyságot. "Mindenek Ura, / én jó Istenem! / Dicsőséged engedd / szívből zengenem. / Minden reggel áldlak / és imádlak én, / e Földön: Általad, / holtig az enyém." (Veni sancte). A kötet azoknak lesz kellemes olvasmány, akik maguk is egy kis szépségre, megnyugvásra vágyó, hívő lelkek, a konzervatív líra kedvelői. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"