Ispány Marietta költészete napbíbor, mennyfehér, patakzöld, álompiros, lázbíbor színekben pompázik. Önmagán keresztül szűri át a fényt, s így törnek elő belőle a szitáló vallomások, átpettyezett hangulatok, a pamutrózsás szerelem, a természet látomásai. A Szavak a fényből istenfélő-emberféltő versei csendben artikulálódó alkotások. A föld-menny koordinátorai jelölik ki számunkra azt az olvasói pozíciót, amelyből érdemes szemlélni a kötetet, melyben a szerző kikiabálja a hangokat, s kiszínezi számunkra a füstfehér szavakat. A Votin Dóra képeivel illusztrált könyv a szerző első versgyűjteménye. Aki elkezdi olvasni a kötetet, nemigen teszi le egykönnyen. Kívánom, hogy az olvasó mihamarabb rátaláljon ezekre a sorokra:, »Felkötöm a sebes eget, / föl a halál keresztjéig. / Azon túl az életemet / szúrom a mély föld színéig. / Ott tépem le a fény sebét / a pokol sebén átzuhanva. / Ember leszek: átok és menny. / Az élet vizén kisarjadva.«