Az köztudott, hogy Fekete István az állattörténeteiben a szépirodalom színvonalára emelte a természet leírását. Az már kevéssé ismert, hogy elsőrangú novellista volt. A fiatal novellaírót Kittenberger Kálmán, a Nimród című vadászlap főszerkesztője fedezte föl, és 1934-től rendszeresen közölte vadászati, természeti tárgyú kisprózáit – ezekből az 1934 és 1947 között keletkezett írásokból válogatott ki 34-et Sánta Gábor szerkesztő. Fekete István evokatív erővel ábrázolja a vadász nyomkereső, cserkelő tevékenységét, az utánajárás nehézségeit, a vadért folytatott küzdelmeit és a vad elejtésének örömét. A győzelem öröme azonban sosem feledteti vele a zsákmány tiszteletét.