"Próbálom magyarázgatni az életemet, ahogy mindenki, míg botorkál itt az ég alatt, igazolom magamat saját magam előtt nap mint nap, igyekszem az értelmemmel korrigálni, amit az érzelmeim elszarnak, megfejteni, mi miért történik, vagy mi miért nem" - morfondírozik a regény főhőse, Mátyás Anna anyakönyvvezető, a 34 éves csinos, vonzó, ám magányos nő. Magának és holt szerelmének beszél, éles megfigyeléseket, okos megállapításokat tesz az életről, magáról, az emberekről. Egy őszi délután fiatal párt ad össze a házasságkötő teremben, a szertartás után az egyik esküvői tanú, Szilárd meghívja Annát a lagziba. Anna tudja, hogy az efféle meghívásokat nem tanácsos elfogadni, de most mégis - a maga számára is érthetetlenül - elfogadja az invitálást. A regény igen lassan csordogáló, néhány órányi időtartamú cselekménye szinte pár mondatban elbeszélhető. Ennél sokkal fontosabb Anna belső monológja, ahogyan a nő minden látványt, tapasztalatot, benyomást pontosan analizál és a maga korábbi vélekedésével szembesít. A margitszigeti fotózás után a násznép fölautózik a budai hegyekbe, egy erdőszéli vendéglőbe vacsorázni. A vacsorát követően Anna Szilárddal táncol, igen jól érzi magát, főleg azért, mert élvezi, hogy tetszik a férfinak, akit egyre jobban megkedvel. Ám egy idő után rossz érzései támadnak, kezdi furcsán érezni magát, de az alkohol mámora egy időre elködösíti a gondolkodását. Fölidézi gyermekkora élményeit, köztük is azokat, amelyek a hajdani erdőjárásokról szólnak. Gyermekként a szülei Annát azzal fenyegették, ha rosszalkodott, hogy jön a szarvas és felökleli. A mulatság elkapott szófoszlányaiból, a kilesett gesztusokból Anna lassan összerakja a család analizált képét, az ifjú feleség családjának zűrös, gyilkossággal is terhelt múltját. Hirtelen föltámad a veszélyérzete, úgy hiszi, őt is meg akarják ölni. Elszáll a fejéből a mámor, és már azon gondolkodik, hogyan léphetne meg, ám erre itt, a hegyek között semmi esélye nincs. Hogy mentse magát, egy óvatlan pillanatban "elrabolja" az ifjú asszonyt, voltaképp megszöknek a lagziból, és befutnak a sötét erdőbe, ahol megjelenik egy olyan szarvas, amilyennel gyermekkorában fenyegették a szülei. Később derül ki, Anna disszociatív személyiségzavarban szenved, szerencsére korai fázisában diagnosztizálják a betegségét. A regény cselekményideje mindössze néhány óra, de az író a monológforma révén belesűríti egész mai életünk megannyi emberi vonatkozását. Az író mestere a monológ alakításának, az idősíkok váltogatásának, a tudatregény komponálásának, szóhasználata is egyéni. A regény szövege olyan, mintha nem az író írta volna, hanem csakugyan Anna mondaná. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"