"Sajnos az utóbbi években csak egyetlen helyen találom meg a szolidaritást: egy-egy barátunk temetésén, ahol feltűnnek újra a régi arcok, mint egykor az ellenzéki összejöveteleken, tüntetéseken. Olyanok ezek a temetések, mintha idegen országban élő emigránsokkal találkoznánk időnként" - írja Hodosán Róza tíz év ellenzéki létének szubjektív történetét bemutató könyvének bevezetőjében egy kis közösségről, melyet a rendszerváltozásért kifejtett tevékenysége tartott össze. A történet a Hodosán-család bemutatásával kezdődik (a hadifogságból 1947-ben hazatérő apa, az öt mostoha és hat édes testvér, a szakadatlan munka, szegénység, beszolgáltatás, nyomor, termelőszövetkezet). 1972-től Róza életét követhetjük az egyetemig. 1979-től a BM III/III-as ügyosztályának "objektív" feljegyzései segítenek megérteni Hodosán Róza rendszerellenes felismeréseit, és a Szegényeket Támogató Alapon, az Inconnu csoporton át a demokratikus ellenzékhez vezető útját.