Szállnak el - régebbi és új versek

Egy találó kritikusi megállapítás szerint Jahoda Sándor lírája „hiányköltészet”. Mint oly sok költőnek, az ő műve is a világ valóságára adott verses reflexiók sora. Csakhogy Jahoda Sándor versvilága nem egyszerű tükrözése a meglátott világnak, hanem e világ fonákjának az megjelenítése. Szemlélete és ábrázolásmódja valahol a szatíra, a groteszk és a nonszensz határolta stiláris háromszögön belül helyezkedik el. Nála a várakozás abszurd képben jelenik meg, egy olyan ajtó formájában, ahol csak bemennek, de soha senki nem jön ki. Tehát a világ legegyszerűbb tényéből abszurd talány lesz (Várakozások).