Az agrármérnök végzettségű – tehát a természetet igen közelről ismerő – Lukács Gergely Sándor az ezredforduló óta több haiku- és tanakafüzér-kötetet adott ki, ezúttal a legutóbbi időben írt, szabad fölfogásban született haikuverseit gyűjtötte össze. A költemények témája, motivikája gyakran illeszkedik a műfaj eredeti szelleméhez, mert a törékeny, múlékony földi lét és az öröklét iránti sóvárgás kettőssége jelenik meg bennük. Csöndes fohásszal vallja meg a hitét; összevillantja a teremtett világ és az ember alkotta világ képét; érzékelteti a természet harmóniáinak szépségét és a természetkárosítás drámáját. Vagyis megtartja a haiku természetközpontú, pillanatnyi benyomásokon és tünékeny hangulatokon alapuló, frappáns megfogalmazású jellemvonásait, ugyanakkor a szótagszámok és sormetszetek szabályait lazán veszi.