A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és József Attila-díjas szlovákiai magyar író és költő legújabb kötete a 2019 és 2021 között keletkezett verseit és versesszéit tartalmazza. Tőzsér Árpád költeményeivel visszatér a kiindulóponthoz, számvetést olvashatunk, amely nem összegez, nem egy életet akar summázni, hanem generációs tapasztalatának felhasználásával egy általános emberi szintet szeretne megragadni a huszonegyedik század második évtizedének végén. Az athéni hadvezér és történetíró, Xenophón nyomán írt Anabázis című versének zárlatában így fogalmazza meg mindezt: „Nem könnyű a visszavonulás a lét bázisára, / a születéshez. S nem csak azért, mert saját szü- / letésére valóban senki sem emlékezhet, hanem / azért is, mert ez a visszatérés is legalább fél e- / zer paraszangányi és sztadionnyi út, azaz / egy egész életutat kell megtennem – visszafelé, / cipelnem a közben növekvő érzelmi-szellemi / málhám, míg végre, kifulladva, elsusoghatom: / Thalatta! Íme, a kezdet s vég együtt: a Tenger!”