Györgyi Csaba Summapolis című kötete rövidprózai írások gyűjteménye, amelyben az abszurd és a groteszk a klasszikus tudományos-fantasztikus irodalom motívumaival keveredik. A rövid, gyakran csattanóra épülő történetek hol távoli bolygókra és elképzelt jövőkbe, hol nagyon is ismerős földi környezetbe vezetik az olvasót. Visszatérő témájuk az idő és a tér bizonytalansága, az identitás, az emlékezet, az otthonkeresés és az ember helye a világegyetemben, miközben a technikai fejlődés és a mesterséges intelligencia lehetőségei is többször előkerülnek. A címadó írás egy távoli városba érkező, hazatérésre többé nem számítható utazó alakján keresztül kapcsolja össze az idegenség és az otthon paradox tapasztalatát. Más történetek játékosan forgatják ki a történelmi és társadalmi valóságot: például egy 1970-es évekbeli termelőszövetkezet világában teremti meg a buddhizmus és a szocialista bürokrácia groteszk találkozását (Véper láma). A futurisztikus ötletek mögött rendszerint nagyon is emberi kérdések húzódnak meg: a 310. lépés világjárványa például az önazonosság és a másik ember általi felismerés problémáját bontja ki.