Györgyi Csaba Summapolisa, hasonlóan a korábban megjelent Holdak a folyó felett című kötethez, egy tudományos-fantasztikus rövidpróza-gyűjtemény, amely annak ellenére sem akarja szédítően határtalanná tágítani a valóságot, hogy anyagtalanná fejlődött, mégis jó humorú tudatrengések és idegenül is ismerősnek tűnő civilizációk között csatangolhat benne térdig az olvasó. Ez a jövőből a jelenbe zuhanó, majd onnan néhány tarka bukfencet követően a múlt végtelen számú változatába szétsugárzódó, szótlanságból született ódasor, amely abszurd, kedves, gondolkodó és gondolkodtató világfestésként engedelmesen lassul bele az ilyesmire nyitott intelligenciákba, nem az íróé, hanem az olvasóé. Az értelmezés bizonytalanná tevő borzongásait ügyesen kerülgetve kell tehát olvasni, majd nagy lendületet véve a lehető legnagyobb lélekfelületen kell ráérezni, belélegezni és hagyni, hogy táncba vigyen: ez Summapolis titka.