A hazai gazdasági életet nyomon követőknek bizonyára nem kell bemutatni Tömpe Istvánt, aki a hetvenes és nyolcvanas években közgazdász-kutató, gazdasági szakértő volt, majd a rendszerváltást követően politikai szerepet is vállalt, ő volt az Állami Vagyonügynökség első ügyvezetője, később pedig a Jelzálogbank és (1996 és 1998 között) a MÁV Rt. Elnöke. Most megjelenő könyvében azonban nem karrierje kerül reflektorfénybe: írása egyrészt memoár a családjáról, másrészt visszaemlékezés a gyermekkorra, harmadrészt annak a bő évnek (2012-2013) a története, amely alatt áttétes rákkal diagnosztizálták és sikeres kezelésen esett át. Kötete nyitányában egy lakásfelújítás alkalmával előkerülő megannyi emlék – fotók, levelek, dokumentumok – hatására dönt úgy, hogy édesanyjáról és édesapjáról ír: a nagyváradi református családból származó Jolánról, és a katolizált zsidó felvidéki család hithű kommunista fiáról, Istvánról. A családi krónikával lazán egybeszőve mesél pasaréti gyerekkoráról, és rákbetegséggel való embert próbáló, példaértékű küzdelméről. Mivel művében egyébként nagyon is meghatározó szakmai pályafutásáról nem ejt pregnánsan szót, így a könyv inkább az életrajzok iránt érdeklődőknek javasolható, továbbá azoknak, akik a daganatos betegség elleni küzdelemről szeretnének szubjektív beszámolót olvasni. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"