Giorgio Agambent nem kell bemutatni a magyar olvasóközönségnek sem, az olasz filozófus és esztéta összetett eszmevilága olyan sajátos hangulatot áraszt, olyan összetéveszthetetlen aurával bír, amely kiemeli kortársai közül. Ha röviden meg szeretnénk fogalmazni, miben áll mindez, az egyetemesség – manapság már atavisztikusan hangzó – fogalma jusson eszünkbe. Ahhoz, hogy valaki ma még egyedi tudjon és merjen lenni, időszerűtlenné kell válnia, ki kell szakadnia a jelen talmi másodperceiből, hogy egy később is, évek, évtizedek múlva is érvényes szellemi konstruktumot tudjon létrehozni. Agamben vállalja ezt a szerepet, aminek mi, a jelen olvasói csak örülhetünk. A jelen kötet, amely Darida Veronika értő fordításában jelent meg, a reneszánsz hercegi és főúri hagyományt követi és adaptálja az esztétika és a filozófia világára.