A kortárs német filozófus, a jelenkori kultúra meghatározó teoretikusa újabb izgalmas koncepcióval jelentkezett, ami a társadalom és az egyén folyamatosan változó relációját illeti. Peter Sloterdijk karcsú kötete a szerző gyanújának ad teret, miszerint a modern társadalomtudományok nem tudják kellő mélységben megragadni vizsgálati tárgyukat, a társadalmat, mivel éppen annak összetevőit, az egyéneket zárják ki modelljeikből, s eközben a 19. század vége óta lezajlott intézményesülési folyamat részeként az egyes elméletek, valamint az azokat vaskos monográfiákban közreadó kutatók a tudomány szigorú szabályai által megbéklyózva teszik mindezt. A szerző kettős célt fogalmaz meg: egyrészt a társadalom mint hatalmas és páratlan szervezet egységét garantáló erőket szeretné megismerni, miközben az egyén mint individuum szabadságának ősforrását és megélési lehetőségeit vizsgálja.