„A 21. század elején a sötét energiák már nemcsak a szórakoztatóipart szövik át ezer meg ezer szállal, de a kortárs filozófiai esztétikát és az ismeretelméle¬tet is erőteljesen áthatják. Erről tanúskodik a sötét ökológia, a sötét vitalizmus, a sötét fenomenológia és a sötét pedagógia fogalma is. Az utolsóként felbuk¬kanó sötét pedagógia mintegy összegzi is a különféle sötét filozófiákat és a hozzájuk kapcsolódó, világnézet-formáló ökológiai melankóliát, klímaszoron¬gást és klímadepressziót, sőt éppen ennek a sötétségnek a megértését, feldol¬gozását és kezelését, pedagógiai menedzselését tekinti elsődleges feladatának. A sötét pedagógia így egy önreflexív, melankolikus ismeretelméleti alapállást is feltételez, és az én olvasatomban a sötétséget az ismeretlennel és a felfog-hatatlannal, illetve a jelenlegi racionális tudásunkkal konceptualizálhatatlan dimenziókkal is összeköti.” (Részlet a szerző kötethez írt bevezetőjéből)