A kötet viszont ennél sokszínűbb: nagy teret szentel a Hargita Népe hasábjain a csíksomlyói árvaház évtizedeit bemutató riportsorozat hőseinek, azok történeteinek, az apró kockákból árnyalt kép alakul ki a kitaszítottak világáról, az e világból való kitörési kísérletekről. Önálló színfoltot képez a koruk és térségük meghatározó orvos-személyiségeit bemutató fejezet, akárcsak a Székelyföldi történetek fejezetcím alá gyűjtött változatos témák sokasága. A szerző olvasónaplójába írt feljegyzései sorra veszik Nyírő József újratemetési kísérlete kapcsán az író megítélésének változásait; a megyésítéskori elit máig ható legitimációját biztosító csíkszeredai eseményeit; Ferencz Imre „kisebbségi költészetét”; Balázs Lajos csíkszentdomokos népéletében és szokásvilágában végzett mélyfúrásait; Székedi Ferenc publicisztikai munkásságát; Gagyi József jobbágyfalvi beszélgető-könyvét; Ádám Gyula fotográfus világteremtő képmutogatását és a magyar szórványok életét bemutató fotótáborok termésének ismertetését. A könyv sorsokat mutat be, ezt jelzi címe is: Sorsok könyve. Az írások sorstragédiákat, sorsküzdelmeket, sorsvállalásokat mutatnak be. Tájékoztatnak, elgondolkodtatnak és cselekvésre ösztönöznek.