„Avagy semmi különös”- írja könyvének alcímében a kortárs orosz irodalom egyik nagyszerű írónője, akinek magyar fordításban most először jelent meg munkája. A novellákat, hosszabb rövidebb elbeszéléseket tartalmazó kötet, a hetvenes-nyolcvanas évek szovjet világába röpíti vissza az olvasókat. De milyen világ ez, boldog-boldogtalan, ám mégis ezerszínű és különleges, legalábbis azon a „szemüvegen át nézve”, amelyet az író „helyez olvasói szemére”. Mert Tokarjeva kitűnő író, felvértezve mindazzal a mesterségbeli tudással, amely irodalmi értékké avatja novelláit. Azok az emberek, akiket a szerző életre kelt írásaiban egyszerűek, ám mégis különlegesek, csodálatosak. Gyakorta szürrealista képekben elevenedik meg világuk, ahol a valóság és a képzelet határmezsgyéjén járva, már a szereplők sem tudják, megtörtént –e velük ténylegesen a csoda, vagy csak a képzelet játszott velük (Varázsló, Szárnyas lovak). Abszurd jelenetek tárháza a kötet, például, amikor a félénk és absztinens matematikus randevúra indulva, hogy bátorságot merítsen, a sárga földig leissza magát, majd a detoxikálóban köt ki (Utak és szerelmek), de az a történet is „remek csavarral” zárul, amikor a mulatozó baráti társaság egyik hiányzó tagjának halálhírét kapják, aki végül szerencsésen és élve (!) megjelenik a buliban (Semmi különös). Megejtően kedves az a „pillanatkép” is, amikor a tizenéves kislány az iskolai dolgozat kényszerében papírra veti A legboldogabb napjának történetét. A talizmán főhőse, a félszeg kisfiú talán tudtán kívül, de mindenkinek boldoggá teszi az életét. Ekként sorakoznak a kötet oldalain a szerző derűvel és humorral, szereplői iránt érzett empátiával, szeretettel, hol megrendítően, hol pedig mosolyt fakasztóan életre keltett történetei. Tokarjeva Csehov 21. századi utódjaként mesél mindarról, amely az élet lényege, szépségeiről és nehézségeiről egyaránt. A remekbe szabott kis történetek, a legszélesebb körű ajánlásra érdemesek. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"