„A sors talán a legizgalmasabb és egyben a leguniverzálisabb jelenség, ugyanis mindenkinek van sorsa, és mindenki, akivel találkozunk, szintén benne áll saját sorsában. Az egész életet sorstalálkozások sorozataként foghatjuk fel. Azonban a sorsról való gondolkodás az idők során átalakult. Ahogyan Odo Marquard fogalmaz, „[m]anapság mindenki maga rendelkezik az élete fölött. [...]” – írja kötetének bevezetőjében a szerző. A négy nagy egységbe (Oidipusz és anti-Oidipusz: Mítosz, analízis, néphagyomány; Hamupipőke – csontok, bütykök, szemölcsök, cipőfűzők; József Attila és a cipők; Összeillesztések: Tündérmesék sorsról és szerelemről) tagolt anyag vezérfonala a fejezeteket összefűző tematikában manifesztálódik