A tragédiák gyengébbé vagy erősebbé tesznek minket? Vagy ez egyénfüggő? Hope Sailor esetében a tragédiát letargia követi, amiből egyedül nem tud szabadulni. Parancsnoka azt javasolja neki, hogy keressen valamit, ami segít megélni a szélsőséges érzelmeket, és levezetni azokat. De Hope-nak nem kell keresnie, mivel a megoldás találja meg őt, mégpedig Malcolm Haris személyében. A fiatal nőt új főnöke az őrületbe kergeti, ugyanis a férfi minden eszközt megragad arra, hogy fitogtassa hatalmát beosztottja felett. Hope makacs, határozott, ám gyógyulófélben lévő lelke nehezen viseli Malcolm személyiségének kettősségét. Személyes háborújukon már nemcsak az ő jövőjük, hanem a cég sorsa is múlik. Vajon képes lesz valaki megfékezni a tajtékzó vihart, amit a vezetésért vívott harcuk szül? És képes lesz valaki megszelídíteni a Hope lelkében tomboló orkánt? Ki dönti el, hogy kinek jár második esély?