Egy zaklatott elmét kísérhet végig az olvasó Anka Kristóf könyvében, miközben a beismeréstől és belátástól apránként eljut a gyógyulásig. A betegségnaplóként olvasható könyv a lélek legmélyebb és legsötétebb bugyrait is feltárja, olyan titkokat és érzéseket, melyeket a beszélő még magának is alig mert bevallani. Olvashatunk a depresszió, az érzelmi függőség mindent eluraló sötétségéről, ami a beszélő gondolatait és emberi kapcsolatait egyaránt megmérgezi. Hiába állnak mellette a támogató családtagok és barátok, a spirálba került ego egyre mélyebbre kerül. Azonban innen is ki lehet törni: a folyamatos terápiás ülések végül átbillentik a beszélőt, aki miután elkezdi élményeit, tapasztalatait és mindazt, amin éppen rágódik, kiírni magából, felszakadnak az évtizedes sebek, áttöri az érzelmi gátakat, s bár éppen emiatt a szöveg olykor szinte megállíthatatlanul és kontrollvesztetten hömpölyög, ez része a gyógyulásnak.