„A vers mágia. A nagy verset Isten íratja velünk” – mondta a költő egy interjújában, és mintha új kötetében is ezt az állítását szemléltetné: műveiben a végtelenséget próbálja versbe fogni. A nyitó vers a végtelen felé tágítja a költő szemhatárát, hiszen főbb motívumai: az űr, a tenger, az ablakon benéző telihold és a szabadságot szimbolizáló madár, míg a vers alanya egy sziget partján állva bámulja és érzékeli a lenyűgöző végtelenséget (A telihold szétnézett a szobámban). A kötete anyagát tematikus ciklusokba rendezte a szerző. Az első rész (Simogató) darabjaiban a férfi és a nő kapcsolatát, az ugyancsak a végtelenség érzetét keltő szerelem témáját bogozgatja.