Szöllősi Mátyás Simon Péter című regénye egy hosszú belső utazás, de felfogható egyfajta evangélium-parafrázis gyanánt is. Főhőse egy egzisztenciális válságba került diakónus, tehát nem felszentelt pap. A történet Szöllősi előző, Margó-díjas könyvéből, a Váltóáramból nőtte ki magát, és szintén látszólag lazán összefüggő szálakból épül föl, melyekben a legkülönfélébb világnézetek találkoznak össze, és alakítanak ki egyfajta párbeszédet egymással. A könyv olyan hitbéli, erkölcsi kérdésekre keres válaszokat, amelyek mind a mai nap emberét, és a kétezer évvel ezelőtt, mondjuk Júdeában élő, forrongó légkörben létező embereket is foglalkoztatták. Hogyan segíthetünk másokon, ha nem "értjük" őket, ha nem egy nyelvet beszélünk, ha nem azonos a hitünk? Hogyan hat ránk mások szenvedése, és mit tehetünk valójában egy másik emberért? Hogyan viseljük el a megítélést és a megítéltetést? Hogyan legyünk őszinték másokhoz, és önmagunkhoz? Ahogy a fülszöveg is írja, a Simon Péter a fiú regénye. Egy olyan útról szól, amelynek végén a nyitva maradt kérdésekre az olvasóknak kell/lehet válaszolniuk. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"