Bonyhádi Károly betűk iránti szenvedélye megbocsáthatatlan. Egyrészt a mesterséges intelligencia éppen átvenni készül felettünk a betűkből tákolt világ otthonosságérzetét, másrészt mindenütt azt halljuk: de hiszen ma már az egész világ képekben beszél hozzánk, mit akartok ti itt holmi betűkkel, rovott múltú grafikai jelekkel? (...) Bonyhádi Károly művei minden betű jelentését megsokszorozzák és elmélyítik. Az ő betűjelei, logói, plakátjai és könyvborítói ugyanis sejtéseket fogalmaznak meg számunkra a jövőről. Úgy tesznek, mintha a múltról, valaha volt művekről és emberekről szólnának, miközben éppenséggel a jelenről és a jövőről fogalmaznak meg tűpontos sugallatokat a képalkotás nyelvén. Könnyű nekik: egy másodperc törtrésze alatt el tudják mondani azt, amihez nekünk, irodalmároknak, bölcsészeknek el kell olvasnunk egy egész regényt vagy drámát. Hiába vagyunk betűfalók, ez akkor is legalább három-négy napot vesz igénybe. Persze Károly barátunk is elolvassa ezeket, és aztán ő is körülbelül három-négy napig gondolkodik, azután egyszer csak rajzol nekünk valami olyasmit, ami elmondja ugyanazt másképpen: egy pillanatban egy egész regényt… Mi meg szerencsések vagyunk, hogy úgy beszéli el nekünk a lényeget – ami persze örökké saját magunkról szól –, hogy nagyjából fel is fogjuk, s talán még meg is értjük az ő segítségével.