Lehoczki Károly ismét saját kiadású verseskötettel jelentkezik. A költő a rájellemző kedvességgel és nagyon közvetlen stílusban szólítja meg az olvasót: "akik oly közeli rokonok, mint mi ketten, ugye, nincs szükségünk nagybetűs udvariaskodásra?". S bár kötetének címadó verse - Sétány a pokolban - sejtet némi búskomorságot, a művei nagy részében ez feloldódik a személyes hangvételben és az apró örömök megtalálásában: "pupilládban a konditerem gőgös molinója feszít, / önhitten terpeszkedik a túloldalon, / ... - haladjunk csak tovább, lassú lépttel / ... nézd! -ott elöl dühöng a forgalom, légy hát türelmes s gyönyörködj / ez utunkra eső verő napsütésben!" (Sétány a pokolban). Lehoczki versei most sem erőltetett rímek halmaza, figyelemre méltó könnyedséggel formálja a szavakat: "Derengő hűvös hajnalon / suhog a szél az én dalom. / Patyolat, szikrázó reggelen / harangszó száll, az énekem." Művészetében kiválóan vegyíti a klasszikus versformákat és az epikum számára teret adó szabad vers adta lehetőségeket. (Amikor a költőnek felteszik a kérdést, képes-e dalolni a leselejtezett ruhaszárító gépről). Avantgárdra hajazó stílusában megjelennek klasszikus művészi eszközök (Akvarell) és modern technika vívmányai (Az egyetemi szobatárs jelentkezése) egyaránt. A kötet formai elemek variációjában is gazdag, az említett próza vers mellett hagyományos, hexameterhez strófa füzér (Tavaszok) és képvers (Tószt) is fellelhető a műben. Az emlékvers halála című költemény kiválóan összefoglalja a költő ars poétikáját Minden versszerető olvasó számára jó szívvel ajánlható a küllemében is igényes kötet. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"