Zöldy Pál új novelláiban nem a cselekmény, az epikum a fontos, hanem a szereplők alakrajza, ezekben mutatja föl az élet sorsalakító tényezőit, így a felnőtté formálódás mozzanatait. E „portrék” abban a tekintetben sajátosak, hogy a szereplők élettere – lóversenypálya, szőlőbirtok, műterem, lakás, hegyoldal, a kórus próbaterme – is meghatározza a figurák sorsát, jellemét, gondolkodását. Ugyanilyen fontos életük alakulásában az idősebb vagy fiatalabb nemzedékkel való kapcsolatuk. Az első rész (Telivérek) négy novellájának helyszíne a Kincsem Park, a lóversenyek világa; szereplői e világ bennfentes lakói. Egyikük fogalmazza meg a fogadó ember axiómáját: „nem az a ló nyert, amelyiknek kellett volna” (Szonja).