Az ötvenévesen elhunyt költő lírai öröksége egyáltalán nem szembeötlő, ám halk hangjával is nyomot hagyott az elmúlt évtizedek költészetében. Zárkózott alkat volt, lírájában is szinte szégyenlősen van jelen a lírai alany, a legritkább esetben áll előtérben, és inkább tűnődik, kérdez, semmint kijelent. A köznapok, az egyszerű élettények halk szavú lírikusa volt; ahogyan A. Túri Zsuzsa írja a kötet utószavában: „Szabó a hétköznapok költője volt: villamos, munkahely, kisbolt, konyhaszag, emberi esendőség”. Petri György költészete volt rá hatással, de egyetlen vers erejéig sem volt Petri-epigon; abban voltak hasonlóak, hogy mindketten a köznapok valóságát figyelték és örökítették meg, éspedig letisztult, sallangmentes nyelven.