Az erdélyi származású szerző, Szávai Géza, csaknem húsz év elteltével most új kiadásban megjelenő, több nyelvre is lefordított, derűs hangulatú regényében egy székelyföldi közösség, egy család másfél évszázados krónikáját mutatja be, híven tükrözve a nyolcvanas évek hangulatát. A szerző maga nyilatkozta művéről: „Az írónak gúzsba kötve kellett átvergődnie a gátakon (öncenzúra-cenzúra)… Egy olyan regényszerkezetet akartam teremteni, amely beépíti magába a gátakat, és kipontozza (...) azt, amiről eleve tudja, hogy amúgy is fennakadna a gáton”. Ezért a korabeli kritika (1985) értetlenségének hangot adva kifogásolta a szerkezetet, a szétziláló "lexikonszerű" betétek, értekező szövegek beiktatását. A főhős, a harmincas éveiben járó matematikatanár enciklopédikus igényű regényén dolgozik, módszeresen gyűjtve a nyersanyagot a világ nagy tudósairól, családtagjairól, ismerőseiről, szerelmeiről, fontos fogalmakról. Az emlékek felidézésében legfőbb segítsége a nagyapja, aki visszapergeti a família és a falu évszázadnyi sorsát. Ennélfogva a szövege háromrétegű: a főszereplő jelen idejű ténykedéseinek állóképeiből, a mozgalmas emlékképekből és a jegyzetek szövegeiből, átírt szövegváltozataiból, fragmentumaiból tevődik össze. Az egykori borítón olvasható méltatásokból idézzük: „Hogy itt a család kecskéinek története a család tagjainak életpályájával egyenrangú, jól érzékelteti azt a keretet, amelyben a nehéz időket –biblia és sztálinizáció, kecskebak-vásárok és nőügyek közepette – túléli a kisember”. A történetekben tobzódó, a Ceauşescu-diktatúra valóságát érzékeltető erdélyi regény-történet fontos állomásának tekinthető alkotás a modern prózatörekvéseket figyelemmel kísérő olvasóknak mindenképpen ajánlható. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"