A szerző - aki „építészeti mesemondónak” nevezi magát - arra bíztatja az olvasót, ne csak áthaladjon a főváros egyik legforgalmasabb csomópontján, hanem álljon meg egy kicsit, nézzen körül, és ha figyelmesen szemlélődik, sok érdekességet vehet észre. Zubreczki Dávid múlt és jelen perspektívájában nézelődik a téren és környékén, így a jelenkori nyüzsgés mögül a múlt rétegeit is fölfejtve pillant vissza bő száz esztendő távolába. Ugyanis – mint a bevezetőben írja – „gyönyörűen rakódnak itt egymásra a 20. század különböző várostervezési elképzelései. (…) Kiderül, hogy milyennek képzelték eleink az ideális várost, lakást, boltot a különböző évtizedekben”.