A mű központi témája az emberi létezés törékenysége, amelyet a szerző a kozmikus és földi léptékek közötti feszültség tükrében vizsgál, hét ciklusba (A múlt fogságában; Gondolatok a diófa alatt; Állati portrék; Hétköznapi arcképek; Női sorsok; Egy festő barangolásai; Töprengés jelenről és jövőről) rendezve mondandóját. A válogatott írások az univerzum látszólagos mozdulatlansága és a valós, irdatlan sebességű változások közötti ellentétből indulnak ki. Szerzőjük felveti a kérdést, hogyan élhetjük meg állandónak mindennapjainkat egy olyan világban, ahol másodpercek alatt naprendszerek születnek és szűnnek meg. Az első ciklus írásaiban hangsúlyozza, hogy minden, amit látunk – még a csillagok fénye is –, valójában már a múlt része. Ezekben a gondolatfutamokban azt vizsgálja, hogyan határozza meg a múlt a jelen pillanatot.