A délvidéki Doroszlón élő villamosmérnök egy nap „hirtelen felindulásból” szatírákat, humoreszkeket kezdett írni, ezek 230 darabot számláló gyűjteménye ez a könyv. Az 1983 és 2024 között keletkezett írások témája „a balkánszéli térség egy nagyon eltorzult, ferdült korszaka” – ahogyan maga mondja kötete bevezetőjében. Ez pedig nagyjából a ’80-as, ’90-es éveket jelenti, a délszláv térség konfliktusokkal terhelt korszakát, amelyben ott kavargott a harc, a menekülés és a rendszerváltozás, és mindezek áldozata, az egyszerű ember. Ahogy írja: „A kötet fancsali tükörképe lenne annak a sajátos útnak, amelyet a vajdasági magyar bejárt, vagy inkább lefuttattak vele…”. Kötete első írásában (Családi levlap) az előembert kárhoztatja, amiért leereszkedett a fáról, hogy aztán a működő tőkéjével és nem működő ideológiájával ugráljon a földön.