Röhrig Géza újonnan megjelenő verseskötetének darabjai helyzetversek, dalok, balladák, ritmikus monológok, melyeket „semmike” alakja kapcsol össze, amit az a tény is egyértelműsít, hogy minden egyes cím első szava is ez (pl. Semmike nem remél; Semmike nyafog; Semmike balladája). A szövegek olvasása közben az az érzésünk támad, hogy semmike – akinek „neve” a semmi képzetét-fogalmát megidézve némileg filozofikus színezetű, ugyanakkor a kicsinyítő képző révén ironikus is – egyfajta költői alteregó. Ezt megerősíti Röhrig Géza egy interjúban tett, az alkotási folyamatra vonatkozó állítása, mely szerint eddig befejezetlen önéletrajzi regénye írása közben tört utat magának „semmike” karaktere. Így verses formában bontakozik ki egy szaggatott-szakadozott, furcsa élettörténet, amelynek epizódjai kirajzolnak egy hol groteszk, hol tragikus, hol pedig patetikus vagy épp megejtően szép létezési ívet. Semmike eldobott gyermek, akit megtagad az anyja, aki „ésapához” szól vissza-visszatérően, aki állami gondozásba kerül, és aki szerelmes, csalódik, boldog, szomorú, elválik, fohászkodik, s aki végül – a kötet végén – „exitál”.