Mint azt Maros András újra kiadott regénye előszavában elárulja: ez az első műve, amely teljes mértékben önéletrajzi vonatkozású. A regényt megelőző műveiben ugyanis nem jelent meg, hogy a nyolcvanas-kilencvenes években a tenisz töltötte ki a életét. 1982-ben, még gyerekként lett igazolt teniszversenyző, a BSE sportegyesületben. Az országos korosztályos ranglistákon az első tíz között volt, a legjobb helyezése: harmadik. Meghívták a válogatottba, játszott nemzetközi versenyeken, itthon és külföldön, ifiben pedig szerzett pár világranglistapontot is. Húszévesen sportösztöndíjjal az Egyesült Állasokba ment, és még évekig teniszezett - igaz, jelentős sikert nem tudott elérni. Pedig már "tizenöt évesen a világ legjobb játékosa" volt, hiszen legyőzte Tamás Gyulát, "aki megverte Nagy Viktort, aki pár évvel később a horvát Goran Prpic ellen győzött, ami meg azt a Henri Leconte-ot múlta felül, aki jobbnak bizonyult Ivan Lendlnél" is.