Mi visz rá egy fiatal srácot, hogy kirepüljön Szegedről Amerikába, hogy aztán ott körbestoppolja az egész országot? Keletről nyugatra, északról délre, délről nyugatra, majd nyugatról északra. Milyen túlélési trükkök kellenek ehhez, illetve miket tanul az ember másokról és nem utolsósorban önmagáról? A Sávok és csillagok között egy Amerikát átívelő stoppolás igaz története. Az Erdélyből származó, Szegeden élő Kocsik András nemcsak tanárember és utazó, de nagy mesélő is. Első kézből származó stoppos tapasztalatai nemcsak útikönyvként, de önismereti szakkönyvként is megállják a helyüket. Indiában van egy mondás a szádhuk, „szent jógik” közt, miszerint: „a lélek mozgásban érzi jól magát”, ezért töltik életük jó részét zarándokúton. Mert, ahogy az angol is mondja: „az utazás tágítja az elmét”. Ne féljünk hát tágulni! Ráadásul még Stephen Kinggel is összefuthat az ember, ahogy az Andrással is megtörtént. „Normális, otthoni körülmények között egy év leforgása alatt alig ismerünk meg új embert. Stoppolás alatt viszont naponta többel találkozunk, mind más fajták, de azért vannak visszatérő típusok: a hittérítő, az őrült vietnámi veterán, a macsó cowboy és a hippi. A stoppos hatalmas mennyiségű információt és tapasztalatot szerez azáltal, hogy állandóan mozgásban van. Ez nagyon nyitott tudatállapot, ami hozzásegít a szabadságérzet eléréséhez. A szabadság igazi átérzésének szent pillanata, amikor minden sejteddel tudod, hogy semmi probléma, és ennél jobban nem is érezhetnéd magad az adott pillanatban.”