Sárvár történetét többször többféleképpen mondták el az elmúlt két évszázadban. Hosszabb-rövidebb munkák tekintették át a Rábaparti település múltját, társadalmát, írták le a közigazgatás átalakulásait, forradalmi és nyugodt korszakainak eseményeit, meséltek az itt élők és ide érkezők sorsáról. Volt, akiket az utcaszerkezet, az egymást követő épületek sora kötött le a figyelmét, mások inkább azokra irányították a figyelmet, akik itt születtek, itt éltek és munkásságukkal, tevékenységükkel tettek hozzá valamit Sárvár életéhez, sorsának alakulásához. Szeibert János munkája mindezek esszenciája. Az egymást követő sorok, bekezdések és fejezetek Sárvár történetévé állnak össze. Kiadásuk több szempontból is kiemelt jelentőséggel bír. Egyrészt egy olyan munka kerül az olvasók elé, melyek a városban keletkezett vagy a városról szóló források feldolgozásából született. A felsorakoztatott adatok, a kibontakozó történetek és az így létrejött történelem hiteles, nem az elme szüleménye, hanem egy rendszeres és módszeres munka eredménye. A munka megjelentetése ugyanakkor mérföldköve a város történetírásának, még úgy is, hogy keletkezése után majd fél évszázaddal kerül rá sor. A művet ugyanis mindig valami titokzatosság vette körül, létezésével kapcsolatban is felmerültek kétségek. Most a sejtelmes homály eloszlik, a munkát kézbe vehetjük és elolvashatjuk. Adatai, megállapításai saját városunk történelmébe, a mi történelmünkbe vezetnek vissza. Olvassuk úgy Szeibert János nagyszerű írását, hogy a következő lapokon olyan nemzedékek története elevenedik meg, melyeknek a tevékenysége bizony jelenünket is meghatározza. A múlttól nem félni kell, hanem megismerni, hogy megértsük, mindannyian részesei vagyunk Sárvár történelmének, éljük, alakítjuk jelenét és ezzel meghatározzuk jövőjét. „A könyv minden sorából a szülőföld rajongó szeretete sugárzik. Minden népnek szent kell hogy legyen a saját históriája. Aki a múltat nem becsüli, a jövőt nem érdemli. Aki a múltat nem ismeri, az nem tud eligazodni a jelen zűrzavarában, és így nem találja meg a helyes utat a jövőhöz. Ahol most biciklik és bérautók száguldoznak, ott Szent Márton kortársai jártak, a római légionáriusok és Attilának, az Isten ostorának hun vitézei, később Szent István keresztes hadai, Hunyadi János, Mátyás fekete seregei és Vak Bottyán kurucai. Ahol most leventék gyakorlatoznak, ott ütöttek sátrat Szolimán hadai. Ahol most az új templom épül és a Fő tér van, ott játszódtak le a reformáció és a katolikus visszahatás izgalmas eseményei. Itt Sárváron halt meg Tinódi Sebestyén lantos, aki a legszebb végvári énekeket írta. A Nádasdyak idejében az ország szellemi központja volt Sárvár. Világhíre volt a Sárvári Kincstárnak, amelyet később Ausztriába vittek. Híres papok, iskolamesterek, diákok hosszú sora nevelte a sárvári népet. Ebben az időben az ország egyik legjelesebb iskolája volt a sárvári. A legelső magyar könyvnyomtató műhely is itt lett felállítva, és ezzel elévülhetetlen nevet biztosított magának Sárvár a magyar kultúrában. Volt idő, mikor a kornak minden nagy embere megfordult a sárvári várkastélyban. A sárváriak, vagy azok, kik ezt a könyvet elolvassák, ezentúl még jobban fogják szeretni szülőföldjüket.” – így írta dr. Szeibert János közel fél évszázaddal ezelőtt Sárvár történetét, a kézirat kiadása azonban mind ez idáig váratott magára. Ő volt az első kutató, aki feltárta Sárvár középkori területét, mely ezt követően a t