A mű tényirodalmi, memoár kötet, ezért a lineáris cselekmény helyett egy valós életút drámai törését követi végig az olvasó, ha Urfi Péter betegségének dokumentarista pontossággal megrajzolt képeit követi nyomon. Az újságíró szerző - akinek lételeme a nyelv - megrázó belső monológjai és reflexiói abból a pillanatból fakadnak, amikor egy este hirtelen nem találja a szavakat, és beszélni sem tud. Ez a neurológiai tünet (afáziás roham) vezet el a diagnózisig, a rosszindulatú agydaganatig. A cselekmény két szálat fon egybe. Az egyik a külvilág, a koronavírus-járvány kaotikus, időszaka, amelyet a szerző eredetileg krónikásként akart feldolgozni.