Sebestyén László formailag novellafüzér műve voltaképpen fejlődésregény, az 1951-ben született fiú életének első, kamaszkorig tartó története. Az író nem is akarja nagyepikai alkotás látszatát kelteni, prózája Sámuel életének fontos fordulataira vagy emlékezetes epizódjaira koncentrál, éspedig három részre tagoltan. A kisgyermekkor az ’50-es évek első felére esik, e szakasznak az ’56-os forradalom, majd nevelőapja hamarosan bekövetkező halála vet véget. E korszakból csupán néhány epizód idéződik föl, így amikor hajóval utaztak a nagymamához Mohácsra, vagy amikor karácsonyra – a vágyott kistestvér helyett – rollert kapott. A gyermekkor második periódusában már iskolás, aki kortársai révén is kezdi kiismerni magát az élet dolgaiban; megismer egy kedves kislányt, nagymamája főbérlőjétől nagyobb zsebpénzt kap, csapatostul mennek húsvétkor locsolkodni, és egyre hajmeresztőbb „bátorságpróbákban” vesz részt. Megtapasztalja, hogy ő és osztálytársai „csóringerek”, míg a budai hegyvidéki iskolák diákjai az elit ifjú képviselői. Sámuel élete e szakaszának helyszíne nemcsak az iskola, hanem az utca is, ahol a hasonszőrű kölykökkel egy csapatban rosszalkodnak, aminek következtében kicsapják az iskolából.