A kortársak - érdemeire való tekintettel - tapintatosan szemet hunytak, amikor Virginia Woolf 1929-ben megjelentette az előző évben tartott két Cambridge-i előadása kibővített és esszévé alakított szövegét. Ebben az angol női irodalom kialakulása, fejlődése történetének örvén fejti gondolatait a női egyenjogúsággal kapcsolatban, ami abban az időben bűnös eltévelyedés volt, akárcsak félrelépni egy házasságban. Az előadásra felkért írónőnek a regény őshazájában könnyű lett volna irodalomtörténeti keretek közé fogni a témát, hiszen olyan örökbecsű klasszikusokat lehetett volna felemlíteni, mint Jane Austen, a Brontë nővérek vagy George Eliot.