Vannak olyan alkotások, amelyek a születésük óta eltelt idővel nemhogy nem veszítenek aktualitásukból, hanem csak még időszerűbbé válnak. A Saját szoba is ilyen. Egyszerre késztet elgondolkodtatásra a múlttal, a jelennel és a jövővel kapcsolatban is, és egyáltalán nem a véletlen műve, hogy mind a mai napig releváns tudott maradni. Írója, Virginia Woolf korának meghatározó személyisége volt, mind egyénisége, mind irodalmi munkássága okán. Egy olyan időszakban élt és alkotott, amikor a nőknek már lehetőségük volt részt venni a felsőoktatásban, sőt Angliában a szavazati jogot is kivívták. Ez a kötet nemcsak az idáig vezető utat mutatja be – többek között Jane Austen vagy Charlotte Brontë munkásságára is kitérve –, de a „nő és a regény” téma kapcsán arra is rávilágít, hogy az intellektuális szabadság jórészt anyagi tényezőkön múlik. Így jut el az önálló jövedelem és a saját tér (szoba) jelentőségének hangsúlyozásához, valamint szükségszerűen a nemek közötti egyenrangúság melletti érveléshez. Ezt azonban nem dühösen és nem harcosan, hanem éles intelligenciával, ugyanakkor könnyed stílusban teszi, ami miatt írása nemcsak elgondolkodtató, de üdítő olvasmányélmény is egyben. Ha esetleg úgy véljük, hogy az általa felvetett problémákat azóta már rég magunk mögött hagytuk, gondoljunk csak a Matilda-effektusra, az üvegplafon jelenségre vagy azokra a nemi sztereotípiákra, amik a mi jelenünkben is meghatározónak számítanak. Vagy nézzünk szét csak a saját házunk táján – egészen biztos, hogy lesz mivel szembesülni.