Saitos Lajos költészetének tartalmi alapvonása az ún. „diagnosztikus látás”, formai alapvonása pedig az aforisztikus tömörségű versbeszéd. Vagyis az elemző látás eredménye a szűkszavú kifejezés formáját ölti, ez ad hihetetlenül sugárzó erőt, dinamikát csiszolt irályának. Az analitikus szemléletmód jó példája a nyitó vers, amely egyrészt a költői egót pozicionálja, másrészt egyéníti gondolati-érzelmi glóbuszát (Tél '71). Jellemző költészetére a nagy elődök poétikai örökségének magához hasonító föltámasztása, Illyés Gyula, Nagy László, Juhász Ferenc, Csoóri Sándor, Fodor András, Kormos István, Serfőző Simon követése, csak épp a maga enigmatikus modorában, mintegy sűrített, jelzésszerű szövegalakítással, utalásokkal, allúziókkal.