Mécs Anna első regénye az anyaság és az anyává válás örömeiről és nehézségeiről szól kendőzetlenül a főszereplő, Bori szemszögéből. A fiatal nő boldog házasságban él férjével, Szabolccsal, s noha az eddigi éveket elsősorban karrierje építésének szentelte, felébredt benne is az anyává válás vágya. A könyv több idősíkon játszódik egyszerre, így a fájdalom, a várakozás izgalma, valamint a mindennapok keserűsége még erősebben rajzolódik ki. Mert bizony a könyv valódi tétje és egyben bátor vállalása, hogy az anyaságot lerántja a rózsaszín felhők közül a rögvalóság rideg mindennapjaiba. S teszi ezt úgy, hogy közben mégis megőrzi az anyává válás misztériumszerű homályát, a folyamat és a test átalakulásának elemi tapasztalatát és kiismerhetetlenségét. Leegyszerűsítő olvasat lenne az anyaság pro vagy kontra oldala felől olvasni a regényt. A vágy és a szeretet határozza meg Mécs Anna hősnőjének útkeresését, melyet a magyar társadalmat meghatározó, mai napig dominánsnak tekinthető toxikus mintázatai és hagyományai keserítenek meg. A kendőzetlenség, a tabudöntögetés az alakoskodó mai magyar közbeszédben kevésbé keresett és elfogadott, ahogy az énhatárok kijelölése és annak tiszteletben tartása sem.