Eleinte nem értettem, hogy Demeter M. Attila miért éppen a politikai filozófia mellett kötelezte el magát (hiszen tanított/tanít ő vallás- és történelemfilozófiát is a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen). Aztán megszületett a magyarázat: „A politikai filozófia a filozófia azon ága, amely a legközelebb áll a politikai élethez, a nem filozófiai élethez, egyáltalán az emberi élethez, annak megszüntethetetlen sokféleségével együtt” – mondja DMA egyik tanulmányában, amit anno volt szerencsénk közölni a csíkszeredai Székelyföld folyóiratban. Márpedig ha egy filozófus ennyire az élet közelében akar maradni, akkor szinte szükségszerű, hogy előbb-utóbb rövid esszéket fog írni az embert foglalkoztató legalapvetőbb kérdésekről: hitről, bűnről és szenvedésről, képmutatásról, „örök békéről”, az önismeret hiábavalóságáról és más egyebekről.