A könyv egy képzeletbeli napló feldolgozása alján készült fiktív önéletrajzi regény – írja a kötet előszavában Ron Marcell, azonban az olvasó nehezen tudja magát függetleníteni attól az érzéstől, hogy az a lélekrajz, amelyet egy alkoholista életútjáról, a függőségbe való becsúszásáról, majd a kétségbeesett tagadásról és végül a szenvedélyből való kilábalásról ír, részben saját élményeken is alapulhat. Az egyes szám első személyben narráló főhős egyetemi évei alatt hétvégi lazulás gyanánt képes volt annyira felönteni a garatra, hogy utána a kijózanodás állapotában semmire sem emlékezett. Vélhetően gátlásait is oldani szándékozott, amikor a bulikban néhány felesből merített annyi bátorságot, hogy megszólítson egy lányt.