David Annandale militáns sci-fi műfaji besorolású regénye a Warhammer 40 000 univerzumának előtörténetében, a Hórusz-féle eretneklázadás idején játszódik 31. évezredben, amikor az emberiség birodalmát polgárháború szakítja ketté, miután Hórusz hadúr elárulja az Istencsászárt, és a Káosz erőinek oldalára áll. A sorozat negyvenhatodik kötete a galaktikus konfliktus egyik döntő szakaszát mutatja be, amelyben a hűséges légiók vezetői megpróbálnak visszajutni Terrára, hogy részt vehessenek a Birodalom központjának védelmében. A történet főszereplői három primarcha, Roboute Guilliman, Lion El’Jonson és Sanguinius, akik űrgárdistákból, vagyis genetikailag módosított harcosokból álló légióik élén próbálnak áttörni a galaxist kettészakító, természetfeletti viharon, az immatérium nem evilági fizikai rendbe illeszkedő káoszán. A Romlásvihar néven ismert, hatalmas warpörvény nemcsak a csillagközi utazást akadályozza, hanem a valóság törvényeit is megbontja, miközben a Káosz démoni erői folyamatosan próbára teszik az előrenyomuló seregeket. A három primarcha közös hadjárata során különös világokkal, rémisztő látomásokkal és olyan ellenségekkel találkozik, amelyek nem pusztán katonai erejüket, hanem hitüket, akaratukat és egymás iránti bizalmukat is fenyegetik. Különösen fontos szerepet kap Sanguinius sorsa, akit a jövőjére vonatkozó baljós jóslatok és saját halálának lehetősége foglalkoztatnak, miközben egyre világosabbá válik, hogy személyes döntései az egész háború kimenetelére hatással lehetnek. Guilliman a birodalmi rend és az észszerű stratégia képviselőjeként, Lion El’Jonson pedig a könyörtelen katonai elszántság megtestesítője, hármuk hűen reprezentálja azokat a kvalitásokat, amelyek kiemelték mindannyiukat az egyszerű harcosok sorából, megadva a jogot és lehetőséget, hogy a Császár fiaiként az emberiséget vezessék.