„Miért is hatott ekkora erővel a regény? Elsősorban mert remek a dramaturgia. A szerző végig fenntartja a feszültséget, sőt, fokozni is képes. Szinte az utolsó pillanatig kétséges, ki a gyilkos.” – Gajdó Ágnes, Élet és Irodalom Egy esős őszi délutánon összeszokott baráti társaság érkezik a Zempléni-hegység eldugott völgyében megbúvó vadászházba. A találkozó már több mint húszéves hagyomány, amelyről sosem hiányoznak az egykori gimnáziumi osztálytársak. Idén azonban az első pillanattól érezni lehet a felszín alatt vibráló feszültséget, amelyet a bőséges pálinkázás sem tud feloldani. Másnap reggel ráadásul mindannyiuk megdöbbenésére a teraszasztalra borulva holtan találják az egyik barátjukat, Zozót. Kamaszkori szerelme, az azóta ügyészként dolgozó Szabó Ágota biztos benne, hogy nem véletlen baleset történt. Mivel a rossz idő teljesen elvágta őket a külvilágtól, Gota elhatározza, hogy a többiek ellenállását legyőzve maga deríti ki az igazságot.