Véssey Ede költészetének igen fontos karakterjegye, hogy benne ellentét fogalmazódik meg a költő külső és belső világa között. Ahogy előző kötetében (Harcban az idővel; 202412305) a világjobbító szándékú ember fölvette a küzdelmet az idővel, úgy ebben az újabban, szám szerint hetedik verses kötetében a természetes emberi jóság, a belülről fakadó teljes emberség kerül ellentétbe a gonosz, romlott külvilággal. Lírai alanyának jellemét a lélek tisztaságával, az erkölcsi szilárdsággal, a hűségen alapuló igaz szerelemmel, a keresztény tanításhoz való ragaszkodással, a filozofikus gondolkodás iránymutató erejével lehet leírni.