Reviczky Gyula (1855-1889) alig harmincnégy évet élt, s e rövid időt is csupa hányattatás közepette, amikor hosszas betegeskedés után meghalt tüdőbajban - mégis, a tizenkilencedik század második fele egyik jelentős költőjeként tartjuk számon a mai napig. Alkotóként a magyar szimbolizmus, és így a modern irodalom korai előfutára volt, akinek verseiben a pozitivista determinizmus, a keresztény szellemiség és Schopenhauer eszméi ötvöződtek. Gyakran foglalkozott az elmúlás, a magány és az emberi szenvedés témáival, költészetére jellemző a melankolikus hangulat, ugyanakkor műveiben megjelenik nemcsak a szépség és az élet szeretete, de a részvét, a megbocsátás és a belátó humor is.