A fiatal költő a művészet, s ezzel együtt az élet velejére tapintott rá debütáló verseskötetével: Gere Nóra Éva költeményeinek központi motívuma ugyanis nem más, mint a mindent és mindenkit behálózó repedések. Az ember, a környezet és a művészet egymásba fordulását, egymásra íródását a kötet borítóképe is magába sűríti, melyet Gere Gábor Zsolt kollázsát felhasználva alkottak meg. A kötet versei óhatatlanul is arról árulkodnak, hogy írójuk a társművészetekben is otthonosan mozog, s valóban, Gere Nóra Éva a képzőművészet és a design felől érkezett meg az irodalomhoz, verseiben a művészi önkifejezés különböző módozatai lépnek szintézisre. S noha debütkötetről beszélhetünk, egy kiforrott művész figurálódik a verseken keresztül, a hang magabiztos, a képek és szimbólumok jól működnek, kifejezőek és egymással is szerves kapcsolatban állnak, a köteten belüli dialógus megteremti azt a centripetális erőt, amely képes egyben tartani a szövegegyüttest.